|
Jele: k, mértékegysége W/m2K
Az a hőmennyiség, amely az adott határolószerkezet 1 m2 felületén, a két légtér közötti 1 K (vagy 1 °C) hőmérsékletkülönbség hatására 1 másodperc alatt átvándorol
2. PÁRATECHNIKA, PÁRADIFFÚZIÓ
A levegő mindig tartalmaz valamilyen mennyiségben vízgőzt, párát. E nedves levegő össznyomása a pára résznyomásának és a száraz levegő résznyomásának (atmoszférikus nyomás) az összege.
– az abszolút nedvességtartalom a pára tömegének és a száraz levegő tömegének a hányadosa,
– a relatív nedvességtartalom pedig a pára tényleges (parciális) nyomásának és a pára–levegő keverék hőmérsékletének megfelelő telítési páranyomásnak a hányadosa.
Egy épületszerkezetnél, mivel a szerkezeti vastagság minden egyes pontjában más és más a hőmérséklet, e hőmérsékleti pontokhoz tartozóan más és más a tényleges és telítési páranyomás. Ezen megfelelő pontok összekötése adja a tényleges és telítési páranyomás diagramokat. Amennyiben a hőmérséklet csökkenésével a tényleges páranyomás adott hőmérsékleten túllépi a telítési páranyomást, azaz a két diagram metszi egymást, úgy e hőmérsékleten (az ún. harmatponti hőmérsékleten) a levegőben lévő pára nedvesség formájában kicsapódik.
A külső térelhatároló épületszerkezetekben a külső és belső hőmérséklet különbségének hatására nemcsak hővezetés, hőáramlás megy végbe, hanem ezzel egyidejüleg a külső és belső páranyomás-különbség hatására páravándorlás, páradiffúzió is bekövetkezik.
A nedvességre érzékeny épületszerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy a hőmérséklet sehol se csökkenjen a harmatpont alá, azaz páralecsapódás sem az épületszerkezetekben, sem azok belső felületein ne következzék be.
A páradiffúzió szempontjából a leginkább kritikus szerkezetrészek a hőhidak. A belső felületi páralecsapódás elkerülése érdekében a hőhidaknál az épületszerkezet általános hőszigetelésén túl még kiegészítő hőszigetelést is be kell építeni, mindig a szakember által meghatározott helyen és módon.
Nedves, vizes helyiségeknél, ahol a relatív nedvességtartalom várhatóan 75%-nál magasabb, megfelelő felületkialakítás (burkolat, festés) mellett a páralecsapódás megengedett. E felületek megfelelőségét azonban szintén szakembernek kell eldöntenie, meghatároznia.
Páradiffúziós tényező és ellenállási szám
A páradiffúziós tényező jele: δ, mértékegysége kg/m.s.Pa
A páradiffúziós tényező egy adott anyag esetén azt a páramennyiséget adja meg kilogramban, amely az anyag két, egymással párhuzamos, egymástól 1 méter távolságra lévő sík rétege között 1 Pa nyomáskülönbség hatására a réteg felületének 1 m2-én 1 másodperc alatt áthatol.
A páradiffúziós ellenállási szám jele: μ, mértékegysége nincs.
A páradiffúziós ellenállási szám egy olyan viszonyszám, amely a levegő és az adott anyag páradiffúziós tényezőinek hányadosa.
Jele: Rv, mértékegysége m2.s.Pa/kg
Adott vastagságú szerkezeti réteg ellenállása páraáthatolással szemben:
ahol „d” a réteg vastagsága, „δ” pedig a réteg páradiffúziós tényezője.
A páraátadási ellenállások nagyságrendekkel kisebbek a páradiffúziós ellenállások szokásos értékeinél, ezért a számítások során ezeket elhanyagoljuk, nem vesszük figyelembe.
Jele: g, mértékegysége: kg
Az épületszerkezeteken átáramló páramennyiséget a külső és belső tér páranyomásainak különbsége és a rétegek összes páradiffúziós ellenállása határozza meg:
ahol p1 a belső légállapot (például t1 = 20 °C hőmérséklet és fi1 = 65% relatív páratartalom), pe pedig a külső légállapot (te = –2 °C hőmérséklet és fie = 90% relatív nedvességtartalom – állandó értékek) alapján meghatározott tényleges páranyomás, az Rv1, Rv2 ... pedig az egyes szerkezeti rétegek páradiffúziós ellenállása.
A rétegekben a következő páranyomás-különbségek alakulnak ki:
Ezek alapján a páranyomás-diagramok megrajzolhatók és a további elemzés már elvégezhető.
Az új szabvány párával, nedvesedéssel kapcsolatos szemlélete alapvetően más, mint a régi szabvány páratechnikai méretezési (ellenőrzési) módszere:
- A követelmények nem a vízgőz parciális nyomására, hanem az anyagok nedvességtartalmára vonatkoznak,ehhez azonban ismerni kell minden felhasznált anyag szorpciós izotermáját, azaz nedvességfelvevő, -tároló és -leadó képességét.
- Az épületszerkezetek belső felületeinek páratechnikai értékelése is más: a belső felületképző rétegekben meg kell akadályozni a kapilláris kondenzációt, ami a gomba- és penészképződés egyik előfeltétele, valamint komplexen kell kezelni a helyiségek nedvességterhelését, légcseréjét, hőszigetelését, fütésienergia-szükségletét, a belső felületképző rétegek hőmérsékletét és szorpciós jellemzőit.
|
