|
3. HŐFOKCSILLAPÍTÁS
Az épülethatároló szerkezetek viselkedése nyári viszonyok között annál kedvezőbb, minél inkább csillapítva érkezik a külső hőmérséklet-hullámzás a belső térbe. A hőfokcsillapítás erre nézve ad tájékoztatást.
Hőfokcsillapítási alapfogalmak
s – hőelnyelési tényező.
Azt fejezi ki, hogy hány W/m2 amplitúdójú, sinusgörbe szerinti hőáramsûrûség-ingadozás okoz egységnyi amplitúdójú hőmérséklet-ingadozást az anyag felületén.
D – a hőtehetetlenségi tényező adott épületszerkezeti rétegeknél: D = R·s
U – felületi hőelnyelési tényező: az R-ek, s-ek és α-k függvénye.
A hőfokcsillapítási tényező
Jele: ν. Mértékegysége: –
Azt fejezi ki, hogy az épületszerkezeten kívüli hőmérséklet-hullámzás és a belső felületi hőmérséklet-hullámzás hogyan aránylik egymáshoz, azaz a hőmérséklet-hullámzások amplitúdójának milyen a viszonya.
A hőfokcsillapítást az MSZ 04.140/2:1991. szabvány alapján kell számítani! Az új szabványban megszûnnek a hőfok csillapítási követelményértékek, helyettük a helyiség egészének hőtechnikai méretezése, ill. ellenőrzése szerepel – figyelembe véve az egyes helyiségek tájolás szerinti
szoláris nyereségét.
|
