|
A hőszigetelt épületszerkezet egész éven át meg kell feleljen:
a hőtechnikai (energetikai),
a páradiffúziós (állagvédelmi), és
a hőfokcsillapítási (hőérzeti)
követelményeknek, ezért a tervezőknek a PAROC kőzetgyapot termékeket olyan helyen és vastagságban kell beterveznie, a kivitelezőnek pedig az adott épületszerkezetbe beépítenie, amely révén az előbbi hármas követelmény együttesen teljesül.
1. HŐTECHNIKA
A hő az energia egyik megjelenési formája, különböző energiaformák átalakulása révén jön létre, a különböző közegekben hővándorlással terjed:
testhez kötött módon hővezetéssel, hőátáramlással, és
hősugárzással.
A sugárzást át nem bocsátó külső felületeken át lejátszódó hőátvitel négy alapvető jelenségből tevődik össze:
a felület és a külső levegő között konvektív hőátadás jön létre,
a felület a beeső napsugárzás egy részét visszaveri, más részét elnyeli,
a felület és a környezet között sugárzásos hőcsere van,
a felület és a mögötte levő rétegek között hővezetéses hőáram alakul ki.
Jele: λ, mértékegysége W/mK
Azt a hőmennyiséget jelenti, amely az anyag két, egymással párhuzamos, egymástól 1 méter távolságban levő sík rétege között 1 K (vagy 1 °C) hőmérséklet-különbség hatására a réteg felületének 1 m2-én 1 másodperc alatt átáramlik.
A hőszigetelő anyagok tényleges hővezetési tényezőit (λt ) a korrekciós tényezők segítségével kell számítani, amelyek a hőszigetelő anyag beépítési körülményeit veszik figyelembe.
A PAROC kőzetgyapot termékekre vonatkozó korrekciós tényezők a következők:
κ = 0,35: kéthéjú, átszellőztetett, légréteges épületszerkezeteknél, ahol a PAROC kőzetgyapot termék póruszáró réteggel (pl.: nátronpapír, de az alufólia nem!) a légréteg felőli oldalon kasírozás nélküli,
κ = 0,15: a pincefödémek alsó oldali hőszigetelése esetén, ha a PAROC kőzetgyapot kasírozás nélküli,
κ = 0,10: a padlásfödémek felső oldali hőszigetelése esetén, ha a PAROC kőzetgyapot kasírozás nélküli.
Ha a szigetelendő szerkezet felületének görbülete van (falsarok, körszelvény), vagy a sík épületszerkezetbe idegen anyag épül be (födém, válaszfal, fém bekötőelem, fagerenda stb.), amelynek a hőtechnikai jellemzői a hőszigetelt épületszerkezet jellemzőitől eltérnek, akkor többdimenziós hővezetés alakul ki: ezek a helyek a hőhidak.
Felületi hőátadási tényező
Jele: α, mértékegysége W/m2K
1 m2 felületről a környezetbe, vagy a környezetből a felületre 1 K (vagy 1 °C) hőmérséklet különbség hatására 1 másodperc alatt átadott hőmennyiség.
A tényező értékét a következők befolyásolják:
- az épületszerkezet felületének helyzete, mérete,
- a hőátadás iránya,
- a külső és belső hőmérsékletek abszolút értéke, valamint különbségük,
- a levegő sebessége.
A felületi hőátadási tényezők :
| Az épületszerkezet |
Hőátadási tényező α(W/m2K) |
Külső felületen
αe |
Belső felületen
αi |
Külső fal |
egyhéjú |
24 |
8 |
kéthéjú (légréteges) |
12 |
8 |
Belső fal |
8 |
8 |
Lapostető |
24 |
10 |
Padlásfödém és felfelé hűlő belső födém |
12 |
10 |
Pincefödém és lelfelé hűlő belső födém |
8 |
6 |
Árkád fölötti födém |
20 |
6 |
Padló |
- |
6 |
Hővezetési és hőátadási ellenállás
Jele: R, mértékegysége m2 K/W
Adott vastagságú és hővezetési tényezőjû szerkezeti réteg, valamint adott hőátadási tényezővel jellemezhető hőátadás ellenállást fejt ki a hőáramlással szemben.
Ezen ellenállást az egyes rétegeknél hővezetési ellenállásnak, a hőátadásnál pedig hőátadási ellenállásnak nevezik.
ahol ”d” a réteg vastagsága méterben, ”λ” pedig a réteg anyagának hővezetési tényezője,
ahol ”α” épületszerkezetre jellemző külső vagy belső hőátadási tényező.
|
